A horgászbot a horgász legjellegzetesebb eszköze.

A halfogás, illetve a horgászat több mozzanatában horgászbotunk a főszereplő.
A különféle horgászmódszerek gyakorlati alkalmazása során botunkkal valósíthatjuk meg csalink eljuttatását (dobás) a megfogni kívánt hal, halak elé.
Bizonyos módszereknél horgászbotunk jelezheti a hal érdeklődését a felcsalizott horog körül (kapás).
Ereje és keménysége révén tudjuk horgunkat az esetenként csontos, kemény halszájban sikeresen megakasztani (bevágás, behúzás, akasztás), és halunk botunk segítségével kényszerül horgászhelyünkhöz (fárasztás).
A botgyártásban felhasznált alapanyagok és a korszerű gyártástechnológia napjainkra szinte teljesen kiszorították a természetes anyagból készített horgászbotokat.
Nem is olyan régen a ragasztott nádból (bambusz) készült botok jelentették a kínálat csúcsát.
Mára kizárólag néhány neves legyezőbot gyártó cég (pl. Hardy, Winston, Orvis) és pár kisebb manufaktúra állít elő ilyet egy csúcsszériás grafitbot árának többszöröséért.
Számos horgászmódszerre alkalmasak voltak a tömör üvegbotok melyek az üvegszál ipari felhasználásának elterjedésével tűntek fel.
Az üvegszál és a műanyagok további töretlen fejlődésének és egyre szélesebb körben történő ipari alkalmazásának következő állomása igazi áttörést hozott a horgászatban.
Megjelentek az üvegszálas csőbotok.
A horgászbot súlyát, akcióját, terhelhetőségét általában rosszul befolyásoló, kettő vagy többrészes botok csatlakoztatására szolgáló, fémből készült hüvely-pár helyett a gyártók saját anyagukba hüvelyezték a bottagokat.
Toldásra két megoldást alkalmaztak, a felsőt (spicctagot) kellett az alsó (nyéltagba) helyezni, vagy a felsőt az alsóra ráhúzni.
Harmadikként az úgynevezett stucnis (a bot anyagából, de akár annál erősebb és nagyobb falvastagságú anyagból készített, a bot nyéltagjának felsőrészébe ragasztott csap) illeszkedik a spicctagba. A két utóbbi toldással találkozhatunk manapság is a leggyakrabban a kettő és többrészes horgászbotokon.
Az elemi szénszál botgyártásban való felhasználása (Fenwick 1973) tökéletesíthette tovább a kialakításukban már igen korszerű, üvegszál-poliésztert vagy más kötőanyagot pl. epoxigyantát, tartalmazó grafit horgászbotokat.
A gyűrű fejlesztés természetesen a zsinórvezető gyűrűk tekintetében is sok újítást hozott.
A kezdetben használt fémből készített gyűrűket felváltották a betétes gyűrűk.
A gyűrűzött horgászbot fontos része a megfelelő orsótartó, mely azontúl hogy orsónkat biztonságosan tartja kellőképpen kényelmes fogást is biztosítania kell.
Parafanyél
Úgy tűnik, a szinte ősidőktől alkalmazott parafanyelet nem lehet felülmúlni, a jobb minőségű botokon szinte kizárólag ilyet láthatunk.
Neoprén anyagú szivacs nyélborításra példát a finom szerelékes botok között találhatunk (match, feeder), de a jobb minőségűek parafa nyéllel gyártottak.
Szivacsnyéllel legnagyobb számban a tengeri horgászatra szánt, de harcsázásra is alkalmas boat botokat szerelik.
Szivacs teniszütőnyéllel szerelt horgászbotot már csak a legolcsóbb kategóriákban árusítanak.
Pergető és legyezőbotokra kizárólag jó minőségű csiszolt parafanyél való.