Szűrés

Gyártók
Módszerek

Ügyfélszolgálat

Információval kapcsolatban,forduljon hozzánk bizalommal a

+3630-240-7446

telefon számon.

Levelét az alábbi

e-mail címen fogadjuk:
erdei.zoli@invitel.hu

Fontos tudnivalók!

2017. 04. 01-től a weboldalnak új kezelője, tulajdonosa lett.
Rugalmas kiszállítással és árakkal várjuk rendelését.
Itt nem talált termékekre is kérhet árajánlatot.
Kapcsolat: Erdei Zoltán +3630-240-7446
erdei.zoli@invitel.hu

Házhozszállítás

Partnereink

Látogató számláló

0
3
3
6
8
1
0

Termékajánló

Bojli készítéshez

Fő kategória >Bojli készítéshez

 

 


25 termék
Alapmixek
38 termék
Száraz adalékok
43 termék
Folyékony adalékok
2 termék
Bojli kinyomók
2 termék
Szinezék
6 termék
Bojli Rollerek


Bojlikészítés.

Van(nak), akinek(nek) az alapanyagok és adalékok felhasználásával végrehajtott, precíz gyártási folyamatok összessége jut eszébe e kifejezés hallatán, míg van(nak), aki(k)nek az alapmixek segítségével lezajló egyszerű, de hatékony munkálatok. A cél azonban mindkét csoportnál közös: egy házi fabrikálású csalival kifogni a hőn áhított nagy „Ő”-t! Az utóbbi időkben rendre megjelentek a különböző etetőanyagokból gyártott oldódó bojlik receptjei, illetve gyártási folyamataik, de a laikusban joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért éppen oldódó bojlit csinál mindenki belőlük?! A főzött kivitelhez ezek a termékek már nem is alkalmasak?! Dehogyisnem!

Az utóbbi időkben az etetőanyagos bojlik úgy törtek be a köztudatba, mint a tornádó. Azonban ezek elkészítéséről, használatáról, tárolásáról olvasható irományok több mint 90%-ban az oldódó verziókkal kapcsolatos lehetőségekről szólnak. Sokak szerint az etetőanyagok nem állják meg a helyüket a bojlikészítésben, nem erre találták ki őket. Tény, hogy rendeltetésük szerint nem ezt a szerepet hivatottak betölteni, de ez nem jelenti azt, hogy erre teljes mértékben alkalmatlanok. Viszont azt azonnal szeretném leszögezni, hogy önmagában egyetlen etetőanyag sem képes egy olyan funkciót betölteni, mint egy bojli alapmix…

1. lépés: A felszerelésigény

Bár ez nem szerves része a szükséges felszereléseknek, mégis fontosnak vélem, elsőként keressünk egy bojligyártásra alkalmas helyiséget (garázs, pince stb.). Amire szükségünk lesz:

-Egy stabil felület, amely biztosítja a munkák zavartalan végrehajtását  (asztal, pult, esetleg különböző konyhabútorok)
-Bojlikészítéshez szükséges edények, tálak, vödrök stb.
-A gyúráshoz szükséges alap-, illetve adalékanyagok
-Egy pontos mérleg
-Kanál, fakanál, esetleg habverő, kés a hurkák darabolásához
-Kinyomópisztoly vagy húsdaráló 
-Nejlonzacskó
-Főzőalkalmatosság
-Gázpalack + főzőfej (hogy ne a konyhában kelljen bebüdösíteni), esetleg –  ritka példa – egy régi, kihasználatlan, működőképes gáztűzhely
-Szárítóalkalmatosság(ok) (rekeszek, szúnyoghálós szárító sziták stb.)


Célszerű mindent úgy kialakítani/elhelyezni a művelethez kiválasztott (stabil) felületen, hogy minden szükséges eszköz, kellék, adalék stb. kézre essen, amikor szükségünk van rá, hogy ez ne akadályozza a hatékony és gyors haladást. Ha a készítési felület nagysága nem elegendő ahhoz, hogy a procedúrához szükséges felszerelésigényt „alles zusammen” ott helyezzük el startra készen (mint például jelen esetben nálam is), akkor célszerű lehet a komplett műveletsort két részletre osztanunk. Ennek keretében elsőként a kotyvasztás kellékeit tartsuk úgy, hogy minden kézre essen, a második körben pedig azoknak a felszereléseknek biztosítsunk kellő helyet, amelyek a kész massza formázásához lesznek szükségesek.

2. lépés: A készítéshez szükséges alap-, és adalékanyagok

Szárazanyagok:

-Egy tetszőlegesen kiválasztott etetőanyag (jelen esetben ezt a Haldorádó Tüzes Ponty nevű etetőanyagának felhasználásával mutatom be); az optimális keverési arány 50% (tehát 1 kg bojlihoz 500 g). Ha egy erősen szénhidrátos jellegű etetőanyagból szeretnénk a bojlit készíteni, akkor az adagolást célszerű 40%-ra csökkenteni, a maradék 10%-ot pedig érdemes valamilyen magas fehérjetartalmú liszttel (pl. különböző hallisztekkel, ráklisztekkel, esetleg vérliszttel) pótolni, hogy biztosíthassuk a receptünk optimális összetartását, ergo, hogy a massza megfelelő állagú és formázható legyen.


-10% vitamelo (avagy borjú tejpótló tápszer). Ez az alapanyag remek vízoldhatósággal rendelkezik, ezáltal egy kellően nyitott, komoly csalogatóhatással, kiemelkedő attraktivitással rendelkező bojlit gyakorlatilag el sem tudnék képzelni nélküle.


-10% sörélesztő. Jellegzetes, púderos állaga miatt nagyon sokoldalúan használható adalékanyag, emellett egy olyan univerzális tulajdonsággal rendelkezik, hogy nem változtat semelyik recept jellegén, amelyben felhasználjuk. Éppen ezért kiválóan passzol bármilyen (legyen az édes, büdös, fűszeres vagy gyümölcsös ízvilágú) bojlihoz. Megfelelő arányú adagolása elősegíti a bojli optimális formázhatósági/görgetési állagának elérését.


-10% szójaliszt. Funkcióit, rendeltetését, illetve „viselkedését” tekintve sok hasonlóságot mutat a sörélesztővel, de emellett érdemesnek tartom megemlíteni, hogy enyhe kötőhatással is bír. Növényi „származását” tekintve relatíve magas a fehérjetartalma.


-10% búzaliszt. Az egyik legklasszikusabb és legolcsóbb adalékanyag, amely sok negatív kritikát kapott az utóbbi időkben, holott megfelelő „dózisban” használva egy extra szénhidrátbevitelt biztosíthatunk vele a bojlinknak, amely a legtöbb hazai (enyhén lúgos kémhatású) vízben előnyös lehet, mivel elősegít(het)i a kész csalink további – elsősorban folyékony – adalékainak kioldhatóságát. Fontos, hogy a megadott mennyiséget semmiképp ne „szárnyaljuk” túl, mert akkor fel fog repedni tőle a bojli!


-5% kukoricagríz. Könnyen beszerezhető, univerzális, olcsó és imádják a pontyok. Az etetőanyagunkból leszitált (erre rövidesen visszatérek) különböző kukoricaszármazékok pótlására kiválóan alkalmas, szemcsemérete kedvező felhasználhatóságot biztosít.


-5% kötőanyag. Ezekből az adalékokból számos verzió létezik (szénhidrát-származékok, tejfehérje-származékok, tojásszármazékok), így a megfelelő kötőanyag kiválasztásához fontos, hogy ismerjük az egyes típusok hatásait, illetve a bojliban kifejtett viselkedéseiket. Eddig az a lactalbumint, a kazeint és az eggalbumint volt szerencsém kipróbálni. Amit érdemes tudni róluk, hogy amíg az előbbi kettőnek a vízoldhatósága kiváló, addig az emészthetőségük meglehetősen rossz, ezzel szemben a tojásfehérjepornál pont fordítva működnek a leírtak. Felvetődik tehát a kérdés, melyiket érdemes alkalmaznunk? A válasz szerintem magától értetődő: Az etetésre szánt golyóbisok esetén az eggalbumint, míg a csalizásra szánt bojlik esetén a két tejfehérje-származékot vélem célszerűnek „bevetni”. 

Folyékony összetevők, illetve egyéb adalékok:

-Tojás, 8 db. Ez fogja értelemszerűen a kész bojlink összetartását biztosítani.


-Halolaj, 30 ml. A különböző olajok (mennyiségi) használatáról sokféle állásponttal találkozhatunk szerte a világhálón, de ezek közül is az olyanok, amelyeknél a „miértek” korrekten meg is vannak indokolva, egyszerűen annyira ritkák, mint lakatlan szigeteken a tömegverekedés. Az adagolást véleményem szerint mindig az adott időszakra készített bojli működésének, illetve a halak „aktuális” vízoszlopbeli tartózkodási helyének függvényében érdemes meghatározni. Ergo, mivel – jelen esetben – a Tüzes Ponty etetőanyag a nyári melegfrontos időszakok hatékony fegyvere lehet, a magas olajtartalmat vélem célravezetőnek. A halak ekkor (az alacsony légnyomás miatt) rendszerint a vízoszlop felső rétegében tartózkodnak, a könnyű olajok pedig pont azt segítik elő, hogy bojlink összetevői ezen irányba haladva „dolgozzanak”. Értelemszerűen egy hideg vízi bojlinál pont fordítva működnek a dolgok (ott a kevés olaj használata indokolt), és nyilván már az is sokak számára egyértelmű, hogy ezen időszakokra a most felhasznált etetőanyag sem lenne a legszerencsésebb választás, hiszen – mint tudjuk – az adott gyártónak (Haldorádó) is léteznek kimondottan hideg vízre ajánlott termékei (akár a Mézes Pálinka, hogy példát is említsek). Hogy miért nem vélem célravezetőnek azt, hogy 30 ml-nél több olajat használjuk egy receptnél, arra a válasz a rollerozásban rejlik. Ha túlzásba visszük az adagolást, akkor egy annyira olajos masszát kaphatunk kézhez, amelynek darabjait idő előtt ki fogja lökni a roller a formázásnál (kicsúszik), így nem fogjuk tudni a hurkákat golyó formájúra kiformázni.


-Só, 1 evőkanálnyi. Elsősorban tartósító hatása miatt használjuk, de időnként „önmagában” is fontos szerepe lehet (például ívási időszakban).


-(Betain, 1 evőkanálnyi). A módszer egyes aktív képviselői úgy vélik, hogy ezen adalékanyag nélkül nem bojli a bojli. 


-Értelemszerűen, aki szeretné, a bemutatott receptet egyéni elképzelései szerint még tovább tuningolhatja (például különböző attraktorokkal, aminosavakkal). Nyilván nem ez lesz a legkifizetődőbb megoldás lesz, viszont nekik valószínűleg fogósabb lesz a bojlijuk.

 

3. lépés: A készítés pontos menete

-Mérjük ki minden egyes felhasználandó alapanyagból a meghatározott mennyiséget.

-Tésztaszedő vagy egy tetszőleges, nagyobb lyukbőséggel rendelkező szita segítségével szabadítsuk meg az etetőanyagot a darabosabb alkotóelemektől.

-Keverjük össze az 500 g-nyi leszitált etetőanyagot az 500 g-nyi, gondosan összeállított alapanyagok együttesével. Keverjük el alaposan az egyes alkotóelemeket, ezzel megkapjuk a leendő bojlink alapmixét.

-Egy nagyobb edénybe/vödörbe törjük fel a 8 darab tojást, adagoljuk hozzá a 30 ml halolajat, majd az egy evőkanálnyi sót. Ezt követően gondosan keverjük össze ezeket is.

-Kezdjük el apránként adagolni a szárazanyagokat a folyékony összetevőkhöz egészen addig, amíg el nem érjük az optimális állagot.

-A kész masszát kis időre pihentessük az e célra hozott nejlonzacskóban. Érdemesnek tartom megjegyezni, hogy a masszát én a formázás alatt is mindig a zacskóban hagyom, és mindig csak a szükséges mennyiséget töröm le belőle, majd tömködöm a húsdarálóba. Ezzel el tudom kerülni, hogy a massza kiszáradjon, vagy túlságosan megkeményedjen.

-Ha a műveletet egyedül csináljuk, érdemes a frissen kapott hurkákat egyből kirollerezni.

-A húsdarálóban mindig maradni szokott egy minimális anyag, amelyet már nem képes kipréselni magából. Ezzel két dolgot is tehetünk: vagy kiszedjük a maradékot és a kezünkkel áttuszkoljuk a kinyomó fejen ezt is, vagy pedig elrakjuk egy zacskóba későbbre, akár pasztának.

-A főzés során az egy alkalommal kifőzhető bojlik mennyisége mindig a főzőalkalmatosság méretétől függ. Egy kisebb lábasban például több részletben ajánlatos kifőznünk a golyókat, míg egy nagyobb fazékban akár egyszerre nagyobb mennyiség is elkészíthető. Bármelyik variációt is választjuk, fontos, hogy várjuk ki, amíg a víz teljesen felforr, hiszen a golyók le fogják hűteni. 1-1,5 perces főzés után már „lehalászhatjuk” a teljes termést.

-A bojlik a felhasznált kötőanyag (eggalbumin) miatt gyakorlatilag pillanatokon belül el is érik a csalizásra alkalmas állagot, már 2-3 órás szárítással is elérhetjük a célt. A szárítás során az egyetlen fontos szempont, hogy zárjuk ki a bojli repedezését kiváltó tényezőket! Ez egyrészt a közvetlen napfény, másrészt a bojlikat érő hirtelen huzat. Ezeket a legegyszerűbben egy szimpla terítővel tudjuk kiküszöbölni. Ha egy ilyen abrosszal letakarjuk a szárítás idejére a bojlikat, akkor gyakorlatilag olyan optimális környezetet biztosíthatunk számukra, amely csaknem 100%-osan képes kiküszöbölni a repedezést.

A végső lépésnél három lehetőség közül választhatunk:

-vagy tovább szárítjuk a bojlikat, hogy csontkemények legyenek (ez egyrészt az apróhalak támadása ellen lehet hasznos, másrészt a teljesen kiszárított bojli nem hajlamos a penészesedésre),

-vagy lefagyasztjuk őket, hogy később, a megfelelő időben bevetésre kerüljenek (a hibernálásból kiolvasztva és a felhasználásig megfelelően tárolva /hűtőtáska/ 1,5-2 hetet garantáltan kibírnak penészesedés nélkül a bojlik),

-vagy azonnal visszük őket magunkkal az aktuális horgásztúránkra.

Webáruház készítés